A liftre várakozván megjelent két hölgy, majd beszállva kiderült mindhármunk számára, hogy oda igyekszünk. „Hanyadikra?” „Második.” „Áááá, akkor egy helyre” (mosoly).
Egy kis kérdezősködés, hogy megy a kúra, betartható-e, miket eszem, történt-e bármi változás.
Igen, észrevehető, jobban mondva érzékelhető: jobb lett a közérzetem. És talán a csípőm is mintha kezdene vékonyodni. 🙂
Amit viszont tényleg észreveszek, hogy délutánonként a napi tornázást jobban bírom, kevésbé fáradok el. Merthogy nem elég azért a diéta és a varázslatos tűk, mozogni is kell. Rendszeresen. Ha nem is mindennap.